Kamocsa község

a község hivatalos honlapja

Kamocsa (szlovákul Komoča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2011-ben 918 lakosából 689 magyar és 158 szlovák volt.

Fekvése
Kamocsa Érsekújvártól 14  km-re délnyugatra, Gútától 7 km-re északkeletre a Vág bal partján fekszik, Ifjúságfalvával szemben. Áthalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 563-as főút. Kamocsa mellett (a falutól északra) torkollik a Vágba a Nyitra-csatorna. Közigazgatásilag délről Gúta, délkeletről Naszvad, keletről Érsekújvár, északkeletről Andód, északról Szímő, nyugatról pedig Ifjúságfalva határolja.

Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek. A lengyeli kultúra településének nyomait találták itt meg. Később latén korból[2], római korból barbár település, valamint a szláv időszakból sírok kerültek itt elő.

A mai települést 1416-ban "Kamacha" néven említik először. A középkorban különböző nemesi családok birtoka volt. A 16. században a török elpusztította, de a 17. század közepén újratelepítették és száz évvel később már 850 lakosa volt. A 15. században az Amadé és Hunyadi családoké volt. 1787-ben 95 házában 850 lakos élt. 1828-ban 201 háza és 1380 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. 1848-ban 19 kézművest említenek a faluban. 1856-ban egy tűzvészben Kamocsa teljesen elégett. 1903-ban árvíz sújtotta.

Fényes Elek geográfiai szótárában a faluról így ír: "Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák." [3] 1910-ben 1760, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1947-1948-ban 48 magyarországi szlovák családot telepítettek le ide az elüldözött magyarok helyére. 1952-ben újabb nagy árvíz sújtotta a községet.
Demográfa [szerkesztés]

2001-ben 922 lakosából 778 magyar és 132 szlovák volt.

Népességszám-változás 1890-2007 között [4]:
Év     Lakosság
1890     1749
1900     1781
1910     1760
1921     1801
1930     1723
1950     1534
1961     1501
1970     1341
1980     1135
1991     993
2001     922
2007     904
2011     918

Nevezetességei

  • Református temploma 1787-ben épült a korábbi, a török által elpusztított fatemplom helyén.
  • A Vág-parti kemping gyakran ad otthon kulturális rendezvényeknek, fesztiváloknak (Klikkfest, Felvidéki Magyar Sziget).

Oktatás
Magyar tanítási nyelvű általános iskoláját 2002-ben szüntették meg.

Forrás: wikipédia